Szülő-gyermek visszaemlékezések

Gondolkodtál már azon, hogy mennyivel vagy jobb vagy rosszabb helyzetben, mint a szüleid voltak, amikor ugyanennyi idősek voltak?

Te is sokszor hallod azt a kifejezést otthon, hogy bezzeg az én időmben? Ebben a blogunkban szeretnénk nektek bemutatni egy szobát, ahol két szülő és egy gyermek beszél a saját szemszögéből a saját korában megélt dolgairól.

Az első emlékeink nagy valószínűséggel óvodás korunk óta vannak. Egy anya és egy apa is úgy emlékszik vissza, hogy a gyerek a kertben vagy utcán játszott, „mert akkor még egy 6 éves gyerek is játszhatott az utcán”, nem ütötte el az autó... Kint fogócskáztak, körjátékot játszottak, labdáztak és kerékpároztak. A lányok babáztak, papás-mamásat játszottak, míg a fiúk kisbékákat és ebihalakat fogtak az árokban. Ehhez képest a mi generációnk óvodába járt, és szintén játszott kinn fogócskát, labdázott, de megjelentek a márkázott játékok is. „A lányok otthon Barbie-ztak és Chou Chou babával játszottak, míg a fiúk Hot Wheels kocsikkal játszottak, vagy Lego-ztak.”

A következő mérföldkő egy gyermek életében, amikor általános iskolába kezd járni. Innentől teljesen átalakul az élete, még tanulni is el kell kezdenie! Egy anya és egy apa is azt élte meg, hogy reggel 8-kor elkezdődött a tanítás, és az alsó tagozatsoknak általában 3-4-5 órája volt, míg felsőben 4-5-6 volt a jellemző egy nap. A mi generációnk ehhez képest már több órával nézett szembe egy nap, 4-5-6 volt a jellemző már alsóban is. Tantárgyak közül a nyelv a legszembetűnőbb változás, egy anya és apa jobbára oroszt tanult, míg nekünk általában az angol és német közül lehetett választani. Na meg persze egy anya és apa nem tanult informatikát, mert ugye otthon sem várta őket a számítógép... Iskola után egy anya és apa kimentek játszani a barátaikkal, de már náluk is megjelent a TV, ami elé előszeretettel ültek. A mi generációnk körében elterjedtek voltak a különböző külön órák, legyen az sport, tánc, művészeti képzések vagy valamilyen hangszer. Ezen felül voltak, akik külön órákra jártak, ha valamit nem sikerült az iskolába elsajátítaniuk vagy valamiből jobbak akartak lenni. Egy szóval kevesebb idő maradt a játékra, ha maradt is szívesebben ültünk a gép elé.

Elérkezett a ballagás időszaka, irány a középiskola. Ballagási ajándéknak egy anya általában arany ékszert kapott, míg egy apa kerekpárt vagy pénzt, amit kerékpárra költött. Nekünk már sokkal fontosabb volt, hogy a jövőnkön gondolkozzunk, így olyan elengedhetetlen eszközöket kaptunk, mint a laptop vagy mobiltelefon.

Középiskolában egy anya és apa is 8-kor kezdte az iskolát, általában 5-6-7 órája volt. Órák után kinn voltak a szabadban, a lányok sétáltak, kiültek a parkba, a fiúk fociztak, horgásztak. Ha egy anya és apa zenét akartak hallgatni, akkor el kellett cserélni a bakelit lemezt vagy a kazettát. Nekünk 6-7-8 óra volt a jellemző, iskola után szintén volt, aki sportolt, vagy külön órákra járt, hiszen mindenki a legjobb egyetemre akart bejutni, valamint kellett a két nyelvvizsga. Persze suli után mi is kiültünk a parkba, vagy elmentünk kávézni, amíg nem kezdődött a külön óra. Mi a zenét már YouTube-on hallgattuk, és különféle appokkal le is tudtuk tölteni a mobilra.

Jött az életbevágóan fontos kérdés, mi legyek, ha nagy leszek? Egy anya és apa eldöntötték, hogy tovább akarnak-e tanulni, esetleg szakközépiskola vagy szakiskola után elmennek-e dolgozni. Főiskolai, egyetemi képzésre csak azok mehettek, akik nagyon jól tanultak. Nem volt elég az érettségi, felvételizni is kellett. Aki elment dolgozni, annak is nehéz volt, hiszen a rendszerváltás idején sok munkahely megszűnt. Sokan akartak éppen a rendszerváltás miatt vállalkozók lenni. Mi mindannyian egyetemre akartunk menni, de legalább egy felsőfokú végzettséget adó intézménybe akartunk bejutni.

Először felnőttnek egy anya és egy apa akkor érezték magukat amikor leérettségiztek. Ekkor el kellett dönteniük tovább tanulnak-e, hogyan képzelik el a jövőt. A mi generációnk is nagyjából erre az időszakra teheti a felnőtt lét érzését, sokan az egyetem megkezdésével új, idegen városba költöznek, szülők nélkül. Ha a szülőkkel maradunk is, az egyetemen már úgy osztjuk be az időnket ahogy mi akarjuk, eldönthetjük, hogy akarunk-e dolgozni is egyetem mellett. Teljesen függetlennek a szülőktől egy anya és apa akkor érezhette magát, amikor megházasodtak. Valószínűleg azért van így, mert akkoriban jellemzőbb volt, hogy korábban házasodtak. Ezen kívül a saját lakásba való költözés jelentette a végleges leszakadást. A mi generációnk többnyire később házasodik meg, vagy később költözik saját ingatlanba, ezért nálunk jellemzőbb lehet az, ha hogy akkor tekintik magukat végleg elszakadva a szülőktől, amikor anyagilag is teljesen függetlenek lesznek, főállásban dolgoznak.

Reméljük cikkünk segít a szülő-gyermek viszony megértésében, és te is bele tudod magad helyezni abba a szituációba, miért mondják azt a szülők, bezzeg az én időmben...

Ha tetszett a blogunk, és nem olvastad az előzőt, akkor kattints a linkre, hiszen hasznos tippeket kaphatsz a bevásárlásról!

KövessetekInstagram-on,Facebook-onésYoutube-onis,ahol további tartalmakat osztunk meg atémákkal kapcsolatban!